Lotto, Keno és Loterías régiónként
Ugyanaz az alapgondolat a helyi viszonyoktól függően különböző formákat öltött. Ez az oldal a regionális hagyományokat hasonlítja össze: az olasz lottót a városi kerekeivel, a keno útját a kínai írásjegyektől a nevadai számokig, a spanyol és latin-amerikai loteríákat, az Irish Sweepstake-et, a japán takarakujit és Ausztrália lottóbevételből épült nevezetességeit.
- 1763
- 1770
- 1916
- 1930
- 1931
- 1945
- 1957
Olaszország megtartotta a genovai játékot, és minden városnak saját kereket adott
Az olasz lotto közvetlenül a genovai, városi tanácsválasztásokra kötött fogadásból származik. Ahogy a játék végigterjedt a félszigeten, különböző városokban külön sorsolásokat tartottak, az egyesítés után pedig az állam a játékot városi „kerekek”, azaz ruote köré szervezte, mindegyikben öt szám húzásával kilencvenből. Ma a kerekek: Bari, Cagliari, Firenze, Genova, Milánó, Nápoly, Palermo, Róma, Torino és Velence, a 2000-es években pedig egy országos kerék is csatlakozott. A játékos fogadhat egyetlen kerékre vagy mindegyikre.
Nápoly a játékhoz figyelemre méltó kiegészítőt fejlesztett ki, a smorfiát, egy hagyományos szótárt, amely az álmokat, embereket és eseményeket az egytől kilencvenig terjedő számokhoz köti. Aki egy bizonyos tárgyat álmodott, utánanézhetett, és a hozzá tartozó számra tehetett fogadást. A smorfia népi hagyomány, nem módszer, és egyetlen könyv sem változtathatja meg a húzások esélyeit, mégis megmutatja, mennyire mélyen beépült a játék a mindennapi kultúrába. A karácsonyi társasjáték, a tombola, amelyet otthon kártyákkal és kilencven számozott korongdarabbal játszanak, ugyanebből a hagyományból nőtt ki, és közeli rokona a bingónak.
A keno a kínai írásjegyektől az amerikai számokig jutott
A keno dokumentált története rövidebb, mint a legendája. Dél-Kínában a tizenkilencedik századra népszerű volt az írásjegyekkel játszott lottójáték, amelyet gyakran „fehér galambos szelvénynek” neveznek, mert az eredményeket állítólag galambokkal vitték a távoli falvakba. A játékosok karaktereket jelöltek meg egy lapon, a szervező pedig húzott belőlük egy halmazt. A tizenkilencedik században az Amerikai Nyugatra érkező kínai munkások hozták magukkal a játékot.
Az Egyesült Államokban az írásjegyek helyét az egytől nyolcvanig terjedő számok vették át, játékonként húsz húzott számmal. Egy ideig „versenylovas kenoként” mutatták be, ahol minden számhoz egy lónév tartozott, hogy illeszkedjen a lotteriákat és a versenyfogadást eltérően kezelő törvényekhez. Amikor Nevada 1931-ben legalizálta a szerencsejátékok legtöbb formáját, a keno kaszinójátékká vált. Sok állami lottótársaság ma saját kenót üzemeltet, néhány percenként húzásokkal, amelyeket általában golyók helyett véletlenszám-generátor állít elő.
A spanyol és latin-amerikai loteríák nyomtatott szelvényeket és közös nyereményeket részesítettek előnyben
A spanyol hagyomány nyomtatott szelvényeken alapul, nem pedig választott számokon. A karácsonyi húzásra szóló szelvényt tizedekre, úgynevezett décimókra osztják, a családok, irodák és klubok pedig rendszerint közösen vásárolnak egy számot, így a nagy nyeremény egy egész munkahelyen vagy falun oszlik meg. A december 22-i húzást közvetítik, a számokat pedig a Colegio de San Ildefonso tanulói éneklik el, akik két nagy gömbölyű dobból húznak golyókat: az egyikben a szelvényszámok, a másikban a nyeremények vannak. Az eredetről szóló oldal olvasói felismerhetik a két tartály párosát a tizenötödik századi Németalföldről.
A spanyol gyarmati hatóságok vitték a lottót Amerikába. Új-Spanyolországban 1770-ben királyi lottót hoztak létre, utódja, a mexikói Lotería Nacional ma is tart húzásokat, amelynek bevétele közjóléti célokat szolgál. Mexikó egy egészen más dolognak is adta a nevet: a lotería képes kártyajáték, amelyet táblákkal és képsorozattal, például el gallo, la dama és la sirena lapokkal játszanak. A névtől eltekintve ez bingóhoz hasonló családi játék, képei gyakran jelennek meg a mexikói népművészetben.
Sorsolásos játékok, takarakuji és lottóból épült nevezetességek
Írország a huszadik század egyik legszélesebb körben árusított sorsolását hozta létre. Az Irish Hospitals' Sweepstake 1930 és 1987 között futott; szelvényszámait nagy versenyek lovaihoz kötötte, a bevételt pedig ír kórházak támogatására fordította. A szelvények messze túljutottak Írországon, többek között olyan országokba is, ahol illegálisak voltak, ami a sorsolást a kórházi finanszírozás mellett diplomáciai súrlódások forrásává is tette.
Japánban a modern takarakuji 1945-ből származik, amikor a kormány a második világháború nehéz utolsó hónapjaiban lottószelvényeket bocsátott ki a finanszírozás érdekében. Később a prefektúrák és a kijelölt városok lettek a kibocsátók, az évvégi óriássorsolások pedig híres szelvényárusító helyeknél kialakuló hosszú sorokról ismertek. Ausztráliában a queenslandi Golden Casket 1916-ban indult a visszatérő katonák és családjaik támogatására, Új-Dél-Walesben pedig az 1957-ben indult Opera House Lottery segített finanszírozni a Sydney-i Operaház építését.
Mit árulnak el a regionális különbségek
Egymás mellé téve a regionális formák néhány családba sorolhatók. A szelvénylottó-család, a Sluistól Madridig, előre számozott szelvényeket árusít rögzített nyereménylista mellett. A számjáték-család, Genovától Hamburgig, lehetővé teszi, hogy a játékosok számokat válasszanak, és a találatok szerint fizet. A keno a számjáték-családba tartozik, de sokkal gyakrabban húz. A sorsolásos játékok eredményüket külső eseményből kölcsönzik, általában lóversenyből. Mindegyik család magában hordozza annak a helynek a jogi és kulturális történetét, amely formálta.
Ezek a különbségek fontosak a statisztikák vagy hírek olvasásakor. A „nemzeti lottó” jelenthet egy országban egyetlen éves szelvénysorsolást, másikban pedig napi játékok csomagját. Amikor ez az archívum hagyományokat hasonlít össze, a forma nevét is megadja az ország neve mellett, hogy az olvasók lássák, mit is árultak valójában. A mai játékok mögötti technológiáról a közvetítés korszaka című oldalon olvashatnak tovább.
Az oldal forrásai között szerepelnek a Loterías y Apuestas del Estado és a mexikói Lotería Nacional közzétett történetei, az olasz Agenzia delle Dogane e dei Monopoli nyilvános anyagai a lottóról, C. L'Estrange Ewen: Lotteries and Sweepstakes (1932) című műve, valamint a Sydney Operaház saját, építéséről közzétett beszámolója.
Ez az oldal történelmet ír le. A ZuvaNeonFormul nem árul szelvényeket és nem ösztönöz játékra. A lottók csak felnőttek számára elérhetők, a korhatár országonként eltérő.