Államok · 1539–1900

Amikor az uralkodók irányították a sorsolást

A tizenhatodik és a tizenkilencedik század között a lottók a városházákról a királyi kincstárakba, majd az új köztársaságok törvényhozásaihoz kerültek. Ez az oldal ezt az átalakulást követi végig Angliában, Franciaországban, a Holland Köztársaságban, Spanyolországban és az amerikai gyarmatokon, és a legtöbbjüket bezáró tiltáshullámmal zárul.

  • 1539
  • 1569
  • 1726
  • 1753
  • 1763
  • 1826
  • 1836
  • 1890

Anglia első állami lottója a kikötők javítását ígérte

1567-ben I. Erzsébet kormánya olyan sorsolást hirdetett, amelynek bevételét „a kikötők és az ország erődítményeinek helyreállítására”, vagyis kikötők és partvédelmi létesítmények javítására fordították volna. A szelvények drágák voltak, és olyan lassan keltek el, hogy a húzást el kellett halasztani. Amikor végül 1569-ben megtartották, a londoni Szent Pál-székesegyház nyugati kapujánál rendezték, és nap nap után folytatódott, amíg minden szelvényt meg nem találtak.

A lottók ekkor az angol állami pénzügyek rendszeres eszközévé váltak. 1612-ben a londoni Virginia Company sorsolásokat tarthatott a jamestowni település támogatására. A tizennyolcadik században a parlament olyan lottókat engedélyezett, amelyek a Westminster-híd építését segítették, 1753-ban pedig a British Museumot megalapozó gyűjtemények megvásárlását. Sok állami lottót a kormányzati hitelfelvételhez kötöttek, a szelvények pedig részben kötvényként viselkedtek.

A rendszer másodlagos kereskedelmet szült. A közvetítők feldarabolták a szelvényeket részvényekre, a „biztosító irodák” pedig fogadásokat kötöttek arra, hogy egy adott számot egy adott napon húznak-e ki. A kritikusok szerint ezek a gyakorlatok éppen azokat csábították, akik a legkevésbé engedhették meg maguknak a veszteséget, és a tizenkilencedik század elején egy parlamenti bizottság bizonyítékokat hallgatott meg róluk. Az utolsó angol állami lottót a régi rendszerben 1826-ban húzták. Nagy-Britanniában 1994-ig nem volt újra nemzeti lottó.

No 1569
2. ábra — Régi szelvények halmának megjelenített képe, az óvott papírszelvények általános megjelenése alapján. Nem hiteles másolat.

Franciaország a sorsolást a Koronához, majd egy katonai iskolához kötötte

I. Ferenc 1539-ben engedélyezte a lottókat Franciaországban, miután hadjáratai során látta az olasz húzásokat. A korai francia kísérletek nehezen indultak, és két évszázadon át a lottók jöttek-mentek, gyakran bizonyos templomokhoz vagy jótékonysági alapítványokhoz kötve. Fordulópont 1757-ben jött, amikor a párizsi École Militaire támogatására lottót hoztak létre. Giacomo Casanova, aki emlékirataiban leírta az esetet, részt vett a szervezésben az olasz pénzember, Giovanni Antonio Calzabigi mellett, a rendszer pedig a genovai modellt követte: kilencven számból öt került kihúzásra.

1776-ban a sémát Loterie royale néven, a Korona által működtetett monopóliumként szervezték át. A forradalmat különböző formában átvészelte, egy időre betiltották, majd visszatért, végül 1836-ban szűnt meg, hosszas bírálat után a Képviselőházban. Franciaország ezután 1933-ig nemzeti lottó nélkül maradt, amikor a nagy gazdasági válság idején létrehozták a Loterie nationale-t, bevételének egy részét pedig az első világháború veteránjainak juttatva.

A Holland Köztársaság és Spanyolország olyan lottókat épített ki, amelyek ma is működnek

1726-ban a Holland Köztársaság a Generálís Államok megbízásából lottót hozott létre, a Generaliteitsloterijt. Később Staatsloterijként működött tovább, és gyakran a világ legrégebbi folyamatosan működő lottójaként emlegetik. Húzásait több szakaszban, osztályokba szervezve tartották, ezt a mintát követték a német nyelvterület osztályos lottói.

Spanyolország 1763-ban követte, amikor III. Károly, aki korábban Nápolyban uralkodott, a nápolyi modell szerint lottót vezetett be, amely számokat húzott szelvények helyett. Egy második, előre nyomtatott, számozott szelvényes forma 1812-ben indult Cádizban, amely akkor a Napóleon elleni ellenállás kormányának székhelye volt a félszigeti háború idején. Karácsonyi húzása, amelyet december 22-én tartanak és El Gordo néven ismernek, a világ leghosszabb ideje rendszeresen tartott sorsolásai közé tartozik. A madridi San Ildefonso Kollégium diákjai énekelik fel a nyertes számokat, ezt a szerepet iskolájuk nemzedékek óta tölti be.

Az amerikai gyarmatok utakat, ágyúkat és főiskolákat finanszíroztak sorsolásokkal

Brit Észak-Amerikában a lottók pótolták azt, amit a gyenge adórendszerek nem tudtak. A gyarmati gyűlések utakra, hidakra, templomokra és védelmi célokra engedélyeztek sorsolásokat. Benjamin Franklin 1748-ban Philadelphiában lottót szervezett a város védelmére szolgáló ágyúk megvásárlására, egy 1768-as, a nyugat-virginiai hegyeken átvezető útra szóló lottó pedig George Washingtonhoz kapcsolódott, akinek aláírt szelvényei később gyűjtői ritkaságokká váltak. A Harvard, a Yale, a Princeton és a King's College néven alapított Columbia is profitált a lottóbevételekből korai évtizedeiben.

A függetlenségi háború idején a Kontinentális Kongresszus 1776-ban lottót engedélyezett a hadsereg finanszírozására. A függetlenség után az államok továbbra is engedélyeztek lottókat, és a visszaélések a méretekkel együtt nőttek. A Louisiana State Lottery Company, amelyet 1868-ban alapítottak, postán keresztül árult szelvényeket az egész országban, és politikai befolyásáról hírhedtté vált. A Kongresszus 1890-ben tiltotta be a lottóanyagok postai küldését, 1895-ben pedig az államközi kereskedelemből való kizárásukat. A huszadik század elejére egyetlen amerikai állam sem működtetett törvényes lottót.

Miért jöttek a tilalmak

Az 1826-os angliai, az 1836-os franciaországi és az 1890-es évekre az Egyesült Államok-szerte bekövetkezett megszüntetésnek közös okai voltak. A szelvénykereskedők és a fogadásokat kötő irodák nehezebben felügyelhetővé tették a játékot. A reformerek úgy érveltek, hogy a lottók a szegényeket a reményeiken keresztül adóztatják meg. A csalási botrányok aláásták a húzásokba vetett bizalmat. A tizenkilencedik századra pedig a kormányok stabilabb bevételi forrásokhoz jutottak, a szervezett kötvénypiactól az új adóformákig. A lottó akkor szolgált célt, amikor az államoknak kevés eszközük volt, és sok törvényhozó úgy ítélte, hogy ez már nincs így.

Nem minden ország értett egyet. A holland és a spanyol lottók folytatódtak, akárcsak Olaszország lottója. Az angol nyelvű világban viszont a döntés nagyjából száz évig érvényben maradt. Az oldalunk a közvetítés korszakáról leírja, hogyan tértek vissza a lottók 1945 után, ezúttal oktatáshoz, sporthoz és jótékony célokhoz kötve, nem pedig falakhoz és kikötőkhöz.

Az oldal forrásai között szerepel C. L'Estrange Ewen Lotteries and Sweepstakes (1932) című műve, John Ashton A History of English Lotteries (1893) című könyve, Casanova emlékirata, a Histoire de ma vie, Clotfelter és Cook Selling Hope (1989) című műve, valamint a Staatsloterij és a spanyol Loterías y Apuestas del Estado kiadott történetei.

Ez az oldal történelmet ír le. A ZuvaNeonFormul nem árul szelvényeket és nem ösztönöz játékra. A lottók csak felnőttek számára elérhetők, a korhatár országonként eltérő.